Napjainkban szinte minden hétvégére esik egy-egy motoros találkozó. Egyesületünk tagjai is részt vesznek ezeken a rendezvényeken. De a közösen, szervezett formában Tiszaföldvárra és Sirokra megyünk évek óta. 

Tiszaföldvár azért is kedvelt tagjaink körében, mert a városi strandon és környékén kerül megrendezésre. El lehet képzelni, hogy éjjel a meleg vízben ülve, a színpadon fellépő zenekarokat hallgatva (már ha valaki nem igényli, hogy lássa is a fellépőket), akár egy sörrel a kézben (mert vannak, akik félnek a kiszáradástól) milyen kellemesen lehet eltölteni az időt!

Volt egy tagunk, akinek végül is köszönhetjük, hogy a baráti motoros csapatból hivatalos egyesület lett. Sajnos, ő már nincs közöttünk, ma már az égben motorozik, és ott szórakoztatja a motoros társait. Ő volt Cserni János, az „öreg” Cserni, aki tragikus hirtelenséggel hunyt el 53 évesen.  Ő volt a csapat mókamestere. Nagyon szeretett és tudott sztorizgatni, körülötte mindig hangos nevetést lehetett hallani. Nagyon szeretett Tiszaföldvárra járni, ezért is gondoltuk, hogy az ő tiszteletére nevezzük el ezt a programot Róla.

Az indulás most kivételesen nem Pityuék elé volt meghirdetve. (Ha szimpla motorozásra megy a csapat, a gyülekező mindig Aszód, Szabadság téren van, ha motoros találkozóra, akkor Bagról, Pityuék háza előtt.) Idén – ahogy Géza nevezi – F.Z. kisiparoséknál volt a reggeli találkozó. Azon senki nem csodálkozott, hogy Zolinak még ide sem sikerült időben kiállnia. ☺

Gézát közben a szomszédja hívta telefonon, hogy egy gazdátlan piros hátizsák van a kapujuk előtt. Megkérdezte, hogy értesítse-e a tűzszerészeket vagy csak otthon felejtette a hátizsákját. Gyorsan visszaért Géza a hátizsákkal! ☺

Juditnak köszönhetően idén sem kellett a felszerelést motorokon vinni. Autóval, és a hozzákötött utánfutóval leszállította a sátrakat és az egyéb, táborozáshoz szükséges dolgokat.

Csütörtökön végül is 10 motor 11 utassal, autóval pedig ketten indultunk el (voltak, akik szabadság hiánya miatt csak hétvégén tudtak csatlakozni hozzánk).

A nagykátai benzinkútnál volt az első pihenő, majd Abonyban a csapat ketté vált: egy része komppal, a másik része hídon ment át a Tisza túl oldalára.

Végül délre mindenkinek sikerült leérni Tiszaföldvárra.

Ekkor már nem sok szabad terület volt, de szerencsére sikerült találni éppen akkorát, ahol a mi sátraink és a hajósi barátaink sátrai is elfértek.

A nagy találkozást meg kellett örökíteni:

Sátorépítés után azonnal célba vettük a medencéket és megkezdődött a – fiúk szavaival élve – „gőzkiengedés”.

Péntek reggel mindenki próbált sokáig aludni, de a sátor melege kiűzte a lakókat.

Ismét beigazolódott, hogy velünk mindig történik valami!

Erre a napra már jósoltak esőt, ami erős forgó széllel meg is érkezett. Míg a fiúk fürödtek, a lányok próbálták menteni a sátrakat. A 9 méteres sátorba úgy belekapott a szél, hogy csak a lányok erős karjainak köszönhető, hogy nem vitte el a sátrat, viszont elgörbítette a lábait. A hajósi Schwarz szerint olyan erős szél volt, hogy Ildi 40 cm-re lebegett a talaj felett, miközben tartotta a sátor lábát. (Ez valószínűleg mesélői túlzás volt, mert Ildi nem emlékszik rá.) A sátor lábai elgörbültek, így felállítani sem lehetett, meg összecsukni sem a sátor vázát. Rögtönzött egyesületi gyűlést hívtunk össze a kialakult helyzet megoldására.

Megoldás: A képen is látszik, hogy 8 ember elsétált vele a színpad közelébe, ahol volt áram. A lábak felső részéről le kellett vágni az elgörbült részt, így 30 centivel rövidebb lett a sátor, de így újra  használható lett!

Szombaton Peti meglepett minket egy ebéddel. Előző nap volt az 50. születésnapja, ennek apropójából összedobott egy finom pörköltet. A előkészületekben mi is részt vettünk.

Közben elkezdett esni az eső!

Délután, a zivatar után pár fiú megtartotta hagyományos iszapfürdőjét. 

A tiszaföldváriak és a környékbeliek minden évben lelkesen várják a szombat délutáni motoros felvonulást!

Késő délután sajnos, ismét eleredt az eső, de ez sem vette el a jókedvünket.

A hazaindulás a szokásos módon zajlott: mindenki Zolira várt!

A kiszolgálásra nem lehetett panasz: a reggeli kávé megérkezett.

A 4 nap alatt volt melegünk, áztunk és fáztunk, de ezek sem szegték kedvünket! Jövőre ismét megyünk, mert jó volt együtt lenni!